Önbántás felsőfokon…

Ehhez nagyon profin értek. Ma ismét megcsináltam. Kinyomoztam, hogy ki a Barátnő, aki miatt nem lehet velem képzésen kívül beszélni. Vállveregetés, éljenzés, köszönöm, köszönöm. Milyen vicces, hogy ő is szakmabeli. Ezen már csak sírni tudok. Olyan jól elvoltam…

Read More

Még nagyon "én"

Van egy történetem, amit szeretnék megosztani. Nemcsak egyszerűen elmesélni, hanem lelki-szellemi oldalról megvilágítani. Alapvetően pszichológus lennék, tehát jó sokat tudok az ember kapcsolati működéséről. Csak éppen az én kapcsolataim nemigen működnek. Vagyis…

Read More

Már megint kint

Valami olyasmi dereng, mintha tegnap este arról írtam volna, hogy beleszentelődni a saját életembe. Micsoda nagy szavak, hűha. Hát sikerült ismételten kívül maradni a saját érzéseimen. Mert benne lenni a sorsomban nemcsak azt jelenti, hogy a kellő időben a kellő…

Read More
 

Én és Te

January 28th, 2012
Ma ismét szentimentális hangulatban vagyok. Olvasom Yalom: Schopenhauer terápia című könyvét. Legszívesebben egy lélegzetvételre végigolvasnám. Azonban állandóan le kell tennem, folyamatosan megérint bennem dolgokat. Hol a terapeuta részem kap nagyon sok megerősítést, és aha-élményt, hol a női részem gondolkodik el. Most ott tartok, ahol Martin Buber: Én és Te írását érintik. Az igazi kapcsolatok, melyek a szeretetre épülnek, azok a kapcsolatok Én - Te kapcsolatok. Amikor pedig valaki nincsen valóságos kapcsolatban a másikkal, ott Én - Az kapcsolat van. Vagyis az egyik fél csak használja a másikat. Azt…  Read More

Hatalom

January 17th, 2012

Ma rájöttem, hogy iszonyú játszmát kezdtem játszani. Ezt a levelet elakartam küldeni L.-nek. Ha megtettem volna, akkor katapultáltam volna a kapcsolatunkból, mielőtt még kiderülne egyáltalán bármi is rólunk. Az már teljesen nyilvánvaló, hogy a barátnő van. De az is nyilvánvaló, hogy köztünk is lehetne valami. Arról majd legközelebb írnék, hogy barátnő esetében mennyire etikus elcsábítani a férfit. Most azonban a levél, amit nem küldtem el:

Tudod kedves, azt hiszem ezt nem csinálom tovább. Hihetetlen dolgokat kezdtem el megmozgatni érted. Amiről beszélgettünk,…  Read More

Önbántás felsőfokon

January 4th, 2012
Ehhez nagyon profin értek. Ma ismét megcsináltam. Kinyomoztam, hogy ki a Barátnő, aki miatt nem lehet velem képzésen kívül beszélni. Vállveregetés, éljenzés, köszönöm, köszönöm. Milyen vicces, hogy ő is szakmabeli. Ezen már csak sírni tudok. Olyan jól elvoltam eddig nagyszerű gondolataimmal, miszerint szeretni akkor is, ha nem szeretnek viszont. Odaadónak lenni akkor is, ha ezt nem értékelik. Mindezt úgy, hogy közben nem "megyek alá" a másiknak. Már olyan jól ment ezt gondolni, hogy azt hittem, sikerült megvilágosodnom. Hát, nem sikerült. Kártyavárként omlott össze minden. Na, most is tudok szeretni és…  Read More

Már megint kint

December 29th, 2011
Valami olyasmi dereng, mintha tegnap este arról írtam volna, hogy beleszentelődni a saját életembe. Micsoda nagy szavak, hűha. Hát sikerült ismételten kívül maradni a saját érzéseimen. Mert benne lenni a sorsomban nemcsak azt jelenti, hogy a kellő időben a kellő döntéseket felelősséggel meghozom, hanem azt is jelenti, hogy egy adott szituációban adekvát érzésekkel reagálok. Hát ez most nem jött össze. A story a következő: több, mint 4 évig éltem M.-mel, akivel én nagyon komolyan gondoltam. Olyan férj, feleség, leszgyerekünk, lakást vettünk komolyan gondoltam. Aztán ennek vége lett. Ma felhívott, -hát…  Read More

Hitelesség

December 28th, 2011
Ma valaki megkérdezte, hogy mit kezdek az olyan kliensekkel, akiknek ugyanolyan problémája van, mint nekem. Szakmai körökben az a legenda, hogy nemhogy nem tudunk segíteni nekik, de tudattalanul hátráltatjuk is a változásukat. Hát, jelentem, hogy nagyon sok olyan kliensem van, akiknek sikerült a hozzájárulásommal Társat találni. Vagy éppen, mit tudhatok én a házasságról, vagy annak megtartásáról, amikor elváltam. Talán pontosan ezért, nagyon is sokat tudok. A feltett kérdésre pedig az a válasz, hogy minden olyan esetben, amikor nyilvánvaló, hogy hasonló problémával küzdök, mosolyogva megszoktam kérdezni,…  Read More

Hit

December 27th, 2011
Talán Feldmártól olvastam egyszer, hogy az az igazi teljesítmény, ha olyanban hiszel, ami lehetetlen. Ha a családi mintáimat nézem, akkor számomra már lehetetlennek tűnik, hogy újra feleség legyek, vagy gyerekem szülessen. Az édesanyám két férjet temetett el, mostmár közel húsz éve egyedül van. Két nagyon komoly kapcsolaton vagyok túl én is. A hivatásomnak élek, szinte ez teszi ki az életemet. Azonban most van valaki, akivel eltudnám képzelni a hátralévő éveket. Ugyanarra a továbbképzésre járunk, és az első pillanattól kezdve úgy beszélgetünk, mintha sok-sok éve ismernénk egymást. Azonban a képzésen…  Read More

Még nagyon “én”

December 21st, 2011
Van egy történetem, amit szeretnék megosztani. Nemcsak egyszerűen elmesélni, hanem lelki-szellemi oldalról megvilágítani. Alapvetően pszichológus lennék, tehát jó sokat tudok az ember kapcsolati működéséről. Csak éppen az én kapcsolataim nemigen működnek. Vagyis egy terület van, ahol kínkeservek között vergődöm. Persze, hogy a párkapcsolat témában. Azért is szeretnék erről írni, mert a saját klienseim között is nagyon sokakat érint, és talán tanulságos lehet a küzdések mindennapjainak feltárása.  Read More