Én és Te
Ma ismét szentimentális hangulatban vagyok. Olvasom Yalom: Schopenhauer terápia című könyvét. Legszívesebben egy lélegzetvételre végigolvasnám. Azonban állandóan le kell tennem, folyamatosan megérint bennem dolgokat. Hol a terapeuta részem kap nagyon sok megerősítést, és aha-élményt, hol a női részem gondolkodik el. Most ott tartok, ahol Martin Buber: Én és Te írását érintik. Az igazi kapcsolatok, melyek a szeretetre épülnek, azok a kapcsolatok Én - Te kapcsolatok. Amikor pedig valaki nincsen valóságos kapcsolatban a másikkal, ott Én - Az kapcsolat van. Vagyis az egyik fél csak használja a másikat. Azt én teszem hozzá, hogy használja a másikat saját projekció megélésére. Nos, először azon dühöngtem magamban, hogy L. csak Én-Az kapcsoltra használ. Közben azonban rá kellett jönnöm, hogy azért itt többről van szó. Végig gondoltam, hogy mennyi mindent kaptam tőle. A Yalom könyvet is ő adta. Kaptam egy filmet is, az a címe, hogy Dr. Halál, és pontosan arról szól, ami mostanság leginkább foglalkoztat. Pierre Hadot: A lélek iskolája is olyan mű, amely nagymértékben felhasználható a klienseimmel való munkában. Vagy a Szókratész kávéház, amiről állandóan úgy beszél, hogy csináljunk együtt egy ilyet. Ő is elkezdte nekem kinyitni másfelé a világot. Itt nemcsak én vagyok az, aki adni tud a másiknak. Milyen felfuvalkodott voltam még akár ma délelőtt is. Én vajon mennyire használtam őt a saját projekcióimhoz? Hiszen az én projekcióm, hogy úgysem vagyok szerethető, csak akkor kellek bárkinek is, ha mindent megteszek, vagy hogy nincs is férfi a világon, aki engem kívánatosnak tartana. Persze, mindebből, hogy mennyi mindent kaptam tőle, még nem következik, hogy Nőként is számításba jöhetek. Azért most nagyon jó, hogy leszálltam a fellegekből, és elkezdtem értékelni a megnyilvánulásait felém… 
January 30th, 2012 at 10:22 am